GeekLány

Én ugyan szeretek twittelni, de ha Te utálod ezt a modernkori chat-et, akkor ez a Te pólód.

Shirtoid.

Valamikor, nagyon régen, az ősidőkben, amikor még IRC-en lógótt minden geek, és még nem létezett se a Twitter, se a Facebook, de még a Google Talk se, már akkor téma volt, hogy túlságosan kockák (gépfüggők) vagyunk, és ez nem jó. Ezért néhány okos fiatalember rendszeres sörözgetésbe kezdett a kedvenc helyükön. Mire én rájuk találtam, addigra már az asztalunk mögött az (egyik) IRC szoba neve volt a falra csavarozva (a következő felújításig), és az asztalon minden nap ott volt a “Foglalt” tábla.

Mindez azért, hogy ne csak neten keresztül, de szemtől-szembe is találkozzunk, beszélgessünk … dartsozzunk. Na meg ott voltak a heti mozizások, nem mintha akkoriban ne lett volna a premier napján elérhetőek a filmek.

Minket összehozott a közösségi net, de sokakat elválaszt.

Könnyű úgy sétálni menni egy csecsemővel, hogy az alszik a babakocsiban és közben lehet csetelni, facebookozni, twitterezni, instagramra képeket lőni, rss-t olvasni, podcast-eket hallgatni. Ülsz a gesztenyefa alatt a parkban, hallgatod a madarakat és az okostelefonodat birizgálod.

A gyerkek azonban gyorsan cseperednek, hamarosan nem alusznak 22 órát a 24-ből, hanem figyelemmel követik a környezetüket. És ha azt látják, hogy a rájuk vigyázó személy – szülő – egész nap csak a mobiljával és a notebookjával van elfoglalva, akkor egyedül indulnak a világ felfedezésére anélkül, hogy valaki megóvja őket a balesetektől.

Arról olvasni, hogy csetelés miatt meghal egy kisgyerek, nem csak felháborít, de óvatosságra is int. Jogosan háborodom fel? Részben igen. A közösségi média, az internet és a számítógép nem okoznak olyan jellegű függőséget, mint például a különböző drogok. Inkább lehet az alkoholhoz hasonlítani: a rendszeresség, a mennyiség okoz hosszú távon elvonási tüneteket, ha nem kapjuk meg a napi “adagunkat”. Míg azonban drogproblémák és alkoholfüggőség esetén a gyermekvédelmi szolgálat közbelép, addig a közösségi média (és minden más, számítógéppel kapcsolatos) függőség bármennyire is azonos a fenti betegségekkel, a benne szenvedőket nehezebb felismerni és messze nem kapnak annyi segítséget és figyelmet se a környezetüktől.

Igen, a haragom először a szülőé volt, mert nem vette időben észre, hogy fontosabb a twitter barát, mint a orra előtt lévő gyermeke. Ezen túl azonban a környezet is felelős: nekik is észre kellett volna venni, figyelmeztetni a szülőt, vagy a párját, hogy ekkora mennyiségű szociális jelenlét mellett képtelenség, hogy elegendő figyelmet kapjon a gyerkőc.

Egy ilyen hír azonban óvatosságra is int. Mit lát tőlem a lányom? Mennyit időt töltök én a számítógép előtt? Az okostelefon már most a tiltott gyümölcs szerepét tölti be, tényleg ilyen sokat látja, hogy mi azzal “játszunk”?

Egy biztos, a notebookhasználat bár nem csak az “alvóidőre” korlátozódik, de napközben lényegesen kevesebb időt töltök a gép előtt, mint korábban. Ráadásul már régóta nem csetelek séta közben, mert túlságosan elvonja a figyelmemet, inkább a gyerkőcnek mutogatom a világ csodáit.  Megéri.

Ha a blog az újságcikk, a twitter a rövidhír, akkor a podcast a rádióműsor, akkor az Audiolip a breaking news a rádióban. Ha a twitter a zaj, akkor az Audiolip a végső zaj – a szó szoros értelmében. Az alig egy hete indult lengyel közösségi oldal nem kisebbre, mint a twitter babérjaira tör.

Mind a weboldalukon, mind a Facebook oldalunkon meglepően kevés információt árulnak el magukról, csupán a sajtóhírből és a lengyel-angol nyelvi beállításból sejthető a cég eredete (a domain név tulajdonosa titkos).

Az Adobe Flash pluginen keresztül a weboldalról közvetlenül tudjuk a max. 45 másodpercnyi üzenetünket felvenni (a szolgáltatás indulásakor még csak 15 másodperc volt).

Jelenleg a legfrissebb, népszerű és random podcastek hallgatásából lehet választani, amiket facebookon és twitteren (hehe) is megoszthatunk barátainkkal.

Jelenleg minimális kontrollal rendelkezünk az adataink felett: regisztráció után még nem lehet sem az accountot törölni, sem az élesített hanganyagot törölni.

A közösség építés is gyerekcipőben jár, pontosabban szólva nem létezik. Nem tudok másokat követni, ahogy mások se tudnak engem követni, de gondolom ezt is idővel kifejlesztik. Végül is a twitter se abban a formában indult, aminek ma ismerjük.

A történetnek két tanulsága van, ez az egyik. A másik, hogy mindenféle linkekre ne klikkelgess, mert lehet, hogy lenyúlják a Twitter accountod. És ha nem vagy promi, akkor nem biztos, hogy visszakapod.

Mark Martin-nak több szerencséje volt. Miután rákattintott arra a bizonyos linkre, elvesztette uralmát a Twitter hozzáférése felett. Megváltoztatták jelszavát, letörölték a csiripeléseit és még a nickjét is módosították EPICSWAGG-re.

Ez egyébként nem rossz nick (swagger) és Martin be is bizonyította, hogy méltán kapta az ismeretlen hackertől. Miután a Twitter munkatársai segítettek visszaszerezni a hozzáférését, gyorsan át is nevezte a versenyautóját Epic Swag-re, amivel a második helyet érte el a kaliforniai versenyen.

via The Verge.

2 éve előadtam a Budapest Technology Meetupon egy saját fejlesztésű virtuális adatbázis projekttel kapcsolatban. (A VDB a gefu gmbh ötlete.)

A VDB nem önmagáért készült, hanem adatmigrációt támogatott adattárolásával és az eldöntendő kérdésekből álló táblázatra épülő szabályrendszerrel együtt. Eldöntendő kérdéseket pedig mindenki fel tud tenni, aki gyerekkorában barkochbázott.

A napokban egyre többet gondolok erre a projektre: méghozzá a blogok-twitter-facebook vonzáskörzetében.

Egyrészt ugyanis van számos blogom, másrészről még használom a Google Reader megosztás funkcióját, harmadrészt azért a Twitterre is írok, ráadásul aktív vagyok számos Facebook oldalon is. Még az is lehet, hogy a Google+ -on is aktiválódok, ide vehetjük azt is.

Nem tartom magamat azonban az információáramlás rabszolgájának, ezért összeraktam magamnak egy több elemből álló szócsövet, viszont jó lenne, ha kevesebb eszközzel oldhatnám meg ezt a feladatot.

Az általam írt blogbejegyzések mindegyike kikerül a Twitterre különböző hashtaggel. A legtöbb gondolatom, ötletem is a Twitteren osztom meg, téma szerint felcímkézve. Ugyanezekkel a címkékkel látom el a GReader megosztásaimat is. A különböző Facebook (G+) oldalakra jelenleg ebből a két forrásból kerül fel az információ, téma szerint szétbontva.

Optimális az lenne, ha az IFTTT szórná széjjel és rakná össze újra az olvasnivalót, de sajnos erre nem jó. Csak egy Facebook oldalt kezel, csak egy email címre küld információt satöbbi. Pedig az egyszerű, eldöntendő kérdésre épülő felülete tökéletes lenne, főleg, ha valaminek a hiánya is feltétel lehetne.

A fenti VDB-re épülő migrációs megoldás azonban minden szempontból lefedné az igényeimet. Újrafelhasználható szabályok, M input N outputba történő migrálása.

Lehet megcsinálom. Kit érdekel még?