Lányok is kockulhatnak

GeekLány



Fényképpel ne keresd a telefontolvajt a Facebookon Hozzászólások kikapcsolva

Posted on október 22, 2014 by Martina Varsányi

Twitter

Ellopják a telefonod. Egy App fényképet küld arról, akinek épp a kezében van. Akit megloptak, felrakja a képet a közösségi háló(k)ra, és ezrek által osztják meg. Szabad?

 
Számos történet kering a neten olyan esetekről, ahol az ellopot telefont vagy notebookot úgy találták meg, hogy a készülék által automatikusan küldött képeket posztolták az áldozatok Facebookra vagy a Twitterre.

 
Talán az egyik leghíresebb ilyen történet egy Disney hajókörút alkalmával esett meg, Kathy McCaffrey a Facebookon posztolta ki az ellopott telefonnal készült képeket. A telefon megkerült, a Disney pedig “agresszív lépéseket” fontolgatott.

 
Németországban alig pár hete már jóval óvatosabban fogalmazott az a twitterező, akinek a mobilját ellopták. “‘Megtalálta’ a mobilomat. Szuper! Szeretném visszakapni. Megtaláló jutalmat kap, persze. Ki ismeri ezt a személyt?” és mellékelte a fenti kép szerkesztés nélküli verzióját.

 

“(1) Képmás vagy hangfelvétel elkészítéséhez és felhasználásához az érintett személy hozzájárulása szükséges.”via

Nem csak a német, de a magyar törvénykezés szerint sem hozhatunk nyilvánosságra más személyről képet, annak előzetes beleegyezése nélkül (most tekintsünk el attól az “apróságtól”, hogy Magyarországon már a kép se készülhet el a rajta szereplő személy beleegyezése nélkül). Bár sokak igazságérzete azt diktálja, hogy helyesen járnak el, amikor “besegítenek” a rend éber őreinek, főleg amikor a fenti sztorikat olvassa, a valóság azonban az, hogy nem csak törvényileg járnak tilosban, de etikailag is megkérdőjelezhető az, amit csinálnak.

 
Sokakban vegyes érzelmeket keltet az a sztori, ahol egy laptop tulajdonosa a szintén a közösségi média segítségével találta meg a készülékét – ugyanakkor a posztolt képekkel egy ártatlan családot állított be tolvajként.

 

“The innocent new owners of my laptop have been in touch and are mortified about the story and are keen to return the laptop,” Dom wrote on the site.” Given the huge error of judgement on my part in sharing the story and failing to respect their privacy I have asked them to keep it by means of an apology.”

 
Bár a fenti példa egyedülálló a nagy port kavart esetek során, ha bárkinek ellopják a telefonját, notebookját, akkor a fotó mellett/helyett jobb, ha olyan app-ot telepít, ami hibás bejelentkezésnél pontos koordinátákat küld neki emailben…

 

10 Twitter Star Wars Twitter account Hozzászólások kikapcsolva

Posted on május 04, 2014 by Martina Varsányi

May 4th be with you!

Ezeket érdemes követni, ha friss hírekre vágysz:

Hivatalos @starwars account

Death Star PR

The Force.Net

Darth Vader

Yoda

Carrie Fisher

Mark Hamill

501st Legion

Dunc @clubjade

Odinary Star Wars

Hány online személyiséged van (és miért)? Hozzászólások kikapcsolva

Posted on augusztus 14, 2013 by Martina Varsányi

Az angolnak van egy jó kifejezése: sokféle kalapot visel (wear many hats). Alapvetően mi is számos “kalapot” viselünk: anyák vagyunk és gyermekek, munkavállaló, geek, barát, barátnő satöbbi – ezekből akár egyszerre többet is hordhatunk, akár csak egyet – anélkül, hogy bárki rosszra gondolna.

Az interneten sokkal több “kalapunk” (személyiségünk) lehet, amik között sokkal egyszerűbb kapcsolni, és még nem is biztos, hogy észrevehető: mind mögött TE állsz.

Ki vagy?

Face Toes 11-22-09 2

A különböző személyiségek akkor terjedtek el igazán, amikor lehetőség nyílt különböző accountokat létrehozni.

Amikor először tettem fel kérdéseket a neten, kerestem beszélgetőtársakat kedvenc témáimhoz, akkor egy olyan nicket választottam, ami számomra egyértelműen rám vonatkozott, de sok beszélgetőtársam férfira asszociált. Akkoriban még úgy tűnt, hogy nőként egy kalap alá vesznek az Excel makrókat író Gizikékkel s ezt nagyon el akartam kerülni.

Nagyon hamarosan azonban fontossá vált, hogy a saját nevem alatt is kommunikáljak. Aztán jöttek a blogok, szinte mindegyik 1-1 új account, 1-1 új perszóna, 1-1 új személyiség. Meg az anonimitás miatt létrehozott személyiségek.

Miért van több személyiségünk?  Csinálhatod azért, hogy megvédd magad (identity theft), vagy hogy trollkodj, vagy éppen azért, hogy később ne legyen problémád, ha állást keresel.

Ki vagy valójában?

Manapság annyira egyszerű összekeverni a privát és a hivatalos életet, főleg amikor kollégák, barátok és családtagok is egyszerre elérhetőek a Facebookon. Biztos, hogy a főnököd “szeme láttára” kell kitárgyalnod a politikai nézeteid? Minden olvasóval elérhetővé akarod tenni életed intim részleteit? Vagy már a családtagoknak se osztod meg Facebookon a fotókat (egy más téma, hogy ezt se kell túlzásba vinni)?

Persze lehet biztonsági beállításokat alkalmazni, de Te komolyan mindig állítgatod őket a célcsoportnak megfelelően? (Mennyivel egyszerűbb ebből a szempontból a Google+, ahol a hallgatósági kört mindig meg kell határoznod és jól látható minden egyes poszt alatt.)

Vagy mi a helyzet a különböző játékokkal amiket játszol? WoW, Farmville és egyéb “személyiségek”? Mi a helyzet a hobbikkal? Az alábbi, elég fura csoportosítást egy weboldalon olvastam (sajnos a link nincs meg, úgyhogy emlékből jönnek a személyiségek):

  • Tinédzser lány anime geek manga gyűjteménnyel.
  • 18 éves 80. levelre játszott WoW karakterrel rendelkező lány.
  • Harmincakárhány éves szabadúszó nő.

Ezek a személyiségek mind-mind egy emberhez tartoznak.  (Arra azért kíváncsi vagyok, hogyan tud harmincvalahányévesen hihetően tinédzsert játszani. Ez a fajta életkorkülönbség az eljátszott szerepekben nekem már túl fura.)

A hivatalos személyiség

Akárhány személyiséggel rendelkezel, szerintem nagyon fontos, hogy elkülönítsd a “hivatalos” én-edet a többitől. Ha már összekeverted, nem biztos, hogy a meglévő kapcsolatokat át tudod alakítani, de figyelhetsz arra, hogy az új kapcsolatokat megfelelően kezeld.

Ami publikus, az hivatalos

Az én vezérelvem az, hogy ami publikusan elérhető, azt olyan formában tartom, hogy senki előtt ne kerüljek kellemetlen helyzetbe amiatt, amit leírtam, vagy amilyen fotót megosztottam.

A Twitter accountom nyilvános, a Facebook zárt (bár van egy Facebook oldalam, amin követni tudtok, ha kíváncsiak vagytok arra, amit a Geeklányon kívül írok).

A LinkedIn teljes mértékben professzionális (kizárólag szakmai dolgokra használom), ugyanide tartozik a Xing is.

Minden más közösségre (Pinterest, Instagram satöbbi) nyilvánossága miatt tudatosan alkalmazom a szűrőket. Lehet-e számomra kellemetlen következménye annak, ha ezt megosztom? Amíg erre “nem” a válaszom, addig kirakom.

Akinek nem inge

Nem mindenkinek válik be a fenti módszer. Neked mi vált be eddig? Miért?

Heti póló: senki sem olvassa a hülye tweetjeid Hozzászólások kikapcsolva

Posted on január 18, 2013 by Martina Varsányi

Én ugyan szeretek twittelni, de ha Te utálod ezt a modernkori chat-et, akkor ez a Te pólód.

Shirtoid.

Közösségi média: összehoz és elválaszt Hozzászólások kikapcsolva

Posted on december 03, 2012 by Martina Varsányi

Valamikor, nagyon régen, az ősidőkben, amikor még IRC-en lógótt minden geek, és még nem létezett se a Twitter, se a Facebook, de még a Google Talk se, már akkor téma volt, hogy túlságosan kockák (gépfüggők) vagyunk, és ez nem jó. Ezért néhány okos fiatalember rendszeres sörözgetésbe kezdett a kedvenc helyükön. Mire én rájuk találtam, addigra már az asztalunk mögött az (egyik) IRC szoba neve volt a falra csavarozva (a következő felújításig), és az asztalon minden nap ott volt a “Foglalt” tábla.

Mindez azért, hogy ne csak neten keresztül, de szemtől-szembe is találkozzunk, beszélgessünk … dartsozzunk. Na meg ott voltak a heti mozizások, nem mintha akkoriban ne lett volna a premier napján elérhetőek a filmek.

Minket összehozott a közösségi net, de sokakat elválaszt.

Könnyű úgy sétálni menni egy csecsemővel, hogy az alszik a babakocsiban és közben lehet csetelni, facebookozni, twitterezni, instagramra képeket lőni, rss-t olvasni, podcast-eket hallgatni. Ülsz a gesztenyefa alatt a parkban, hallgatod a madarakat és az okostelefonodat birizgálod.

A gyerkek azonban gyorsan cseperednek, hamarosan nem alusznak 22 órát a 24-ből, hanem figyelemmel követik a környezetüket. És ha azt látják, hogy a rájuk vigyázó személy – szülő – egész nap csak a mobiljával és a notebookjával van elfoglalva, akkor egyedül indulnak a világ felfedezésére anélkül, hogy valaki megóvja őket a balesetektől.

Arról olvasni, hogy csetelés miatt meghal egy kisgyerek, nem csak felháborít, de óvatosságra is int. Jogosan háborodom fel? Részben igen. A közösségi média, az internet és a számítógép nem okoznak olyan jellegű függőséget, mint például a különböző drogok. Inkább lehet az alkoholhoz hasonlítani: a rendszeresség, a mennyiség okoz hosszú távon elvonási tüneteket, ha nem kapjuk meg a napi “adagunkat”. Míg azonban drogproblémák és alkoholfüggőség esetén a gyermekvédelmi szolgálat közbelép, addig a közösségi média (és minden más, számítógéppel kapcsolatos) függőség bármennyire is azonos a fenti betegségekkel, a benne szenvedőket nehezebb felismerni és messze nem kapnak annyi segítséget és figyelmet se a környezetüktől.

Igen, a haragom először a szülőé volt, mert nem vette időben észre, hogy fontosabb a twitter barát, mint a orra előtt lévő gyermeke. Ezen túl azonban a környezet is felelős: nekik is észre kellett volna venni, figyelmeztetni a szülőt, vagy a párját, hogy ekkora mennyiségű szociális jelenlét mellett képtelenség, hogy elegendő figyelmet kapjon a gyerkőc.

Egy ilyen hír azonban óvatosságra is int. Mit lát tőlem a lányom? Mennyit időt töltök én a számítógép előtt? Az okostelefon már most a tiltott gyümölcs szerepét tölti be, tényleg ilyen sokat látja, hogy mi azzal “játszunk”?

Egy biztos, a notebookhasználat bár nem csak az “alvóidőre” korlátozódik, de napközben lényegesen kevesebb időt töltök a gép előtt, mint korábban. Ráadásul már régóta nem csetelek séta közben, mert túlságosan elvonja a figyelmemet, inkább a gyerkőcnek mutogatom a világ csodáit.  Megéri.

 

 



↑ Top