Lányok is kockulhatnak

GeekLány



Biosba épített VNC 2

Posted on október 14, 2011 by Martina Varsanyi

VNC már akkor is volt, amikor még nem is álmodtunk TeamViewerről vagy hasonlóról, remek módja annak, hogy mással megosszuk a képernyőnket (egerünket és billentyűzetünket).

Tavaly a RealVNC és az Intel együttműködésében végül megszületett minden sysadmin (és szülei gépét adminisztráló kocka) álma: a BIOSba integrált VNC. Ehhez persze kell egy speckó chipset is, úgyhogy valószínűleg nem minden alaplapot lehet egy új firmware-rel VNC szerverként is használni, s ha már speckó hardware kell, akkor első körben valószínűleg csak az überdrága szerver alaplapokba fogják berakni. Kár.

Természetesen a BIOS VNC-vel mindazt meg tudjuk csinálni, amit a fizikai gép előtt ülve beállíthatunk, s ha valaki behelyezi a megfelelő telepítő lemezt (de neten keresztüli telepítéshez még az se kell), akkor akár operációs rendszert is tudunk telepíteni távolról.

Ez a szolgáltatás egyébként nem új, a SUN-nél a LOM port ad erre megoldást, az IBM-nél pedig az RSA (Remote Supervisor Adapter).

via Engadget

Jun. 1 az új IT gyásznap [Sun] 1

Posted on március 23, 2011 by Martina Varsanyi

sun.com. A tizenkettedik legidősebb domain – még június 1-ig így lesz. Tartalom már most sincs rajta, mióta tavaly az Oracle megvette a Sun-t, annak weboldalára van átirányítva.

Egy darab történelem fog majd elveszni, kitörlődik az internet egyébként is kurta emlékezetéből, mint sose létezett volna*. Pont a Sun, ami ott volt az Internet felépítésénél, szerverivel, szoftvereivel.

* a kép az Archive.org oldalára visz, ahol hál istennek snapshotok őrzik a sun.com tartalmát.

via Engadget

Mennyi adatod van? 25

Posted on január 07, 2011 by Martina Varsanyi

Elgondolkoztál azon, hogy mennyi adatod van? Az egyszerűség kedvéért csak a vinyón lévőket nézzük, a porosodó DVD-ket és CD-ket ne.

Most nézem, a legnagyobb elérhető vinyó 2 terrás. Amikor először vettem winchestert, akkor 420M volt a legnagyobb. Vagyis amit meg is tudtam fizetni.

Van három notebookom, 2x160G és 1x40G, azaz 360G.

Van egy PC-m, amit használok, abban van egy 250G-s vinyó.

Egy külső vinyó, amit rendszeresen használok, 500G.

NAS: 3x400G, de RAID-ben, szóval az 800G.

Ne felejtsük el a Sun servert, abban van 18G :).

USB Stick, SD kártya, PDA, mobil összesen 16+16+8+2+2= 44G.

Összesen 2Terra adat, ami elérhető.

Ezen kívül több, 80-250G közötti vinyó, amikről folyamatosan adatot akarok menteni, de legtöbbször mást csinálok :) Mivel ott per pillanat nem élő adat van, nem is számítom bele az aktívan használt területbe. Nem is lenne fair, hiszen a használhatósághoz külső USB házba kellene őket csavarni …

A RAID nincs tele, de egyébként majdnem mindenen “csak” 5-10G szabad hely van.

Neked mennyi adatod van használatban?

Ha vinyót vennél mire költenél inkább pénz? SSD? NAS? PATA? SATA?

Inspired by Lifehacker

Fotó kredit: c.j.b

VirtualBox megosztott könyvtár 2

Posted on május 05, 2010 by Martina Varsanyi

VirtualBox alá telepítettem tesztelésre egy második Windows XP példányt a céges gépemre. Ilyenkor jól jön, ha a gazdagép (fizikai gép) valamelyik könyvtárát (vagy komplett meghajtóját) el tudom érni.

Ehhez a következőket kell tenni:

A VirtualBox menüsorában nyissuk meg az “Osztott mappák” menüpontot.  Vegyük fel a megosztandó könyvtárat. Igény szerint klikkeljük be a “Csak olvasható” és a “Legyen tartós” checkboxokat.

A virtualizált Windowsunkban indítsunk el egy Explorert.  Az Eszközök menü alatt indítsuk el a “Hálózati meghajtó csatlakoztatása” menüt. Adjuk meg mappának a  \\vboxsvr\”megosztott_könyvtár_neve” -t. Igény szerint klikkeljük be a “Bejelentkezéskor újracsatlakoztatás” checkboxot.

Hozz ki többet az otthoni hálódból! 2

Posted on július 22, 2009 by Martina Varsanyi

A legtöbb embernek az otthoni WiFi routerje nem több annál, mint hogy a háztartásában lévő eszközöknek hozzáférést biztosít az Internethez. Pedig a router nem csak a DSL vagy kábel internethez ad  hozzásférést, hanem minden más, rá kötött gépet is összeköt egymással. Egy kis munkával könnyen kihasználhatod az otthoni hálózatod előnyeit: központi backup, film és zene archívum, file és szolgáltatások megosztása, vagy akár a háztartás más gépeire történő távoli rácsatlakozás.

Az otthoni hálód

A routered egy nagy egyszerű eszköz – annyit csinál, hogy egyik géptől a másikhoz küldi az adatokat. Amikor mondjuk feltöltöm a képet ehhez a bejegyzéshez, akkor a laptopom a routerrel lép kapcsolatba, ami “elkéri” a filet és újracímkézi a DSL modemem felé, ami újracímkézi az internet szolgáltatóm hálózata felé, ami kiküldi az internetre, míg végül megérkezik ehhez a szerverhez. (Tudom, nagyon leegyszerűsítettem, de így megérted az alapokat, akkor is, ha nem vagy geek.)

Minden gépnek, eszköznek, ami ebben a folyamatban részt vesznek, vagy egy címe, ami valahogy így néz ki: 74.125.127.147 (ez a Google honlapjának a címe, ha kíváncsi vagy rá). Az otthoni eszközöknek is vannak címeik, ezek meg valahogy így néznek ki: 192.168.1.2 (az utolsó két szám bármi lehet 0 és 255 között). Az Interneten ezeket a számokat domain nevekkel helyettesítjük(google.com pl.). A fura címek az IP címek, és ez azonosítja fizikailag a gépedet. Az otthoni hálódon első körben ezeket az IP címeket fogjuk használni.

A saját IP címedet a következőképpen tudod megnézni:

  • Windowson nyisd meg a parancsablakot (Start -> Run vagy Futtatás és írd be, hogy “cmd”) aztán add ki az “ipconfig” parancsot – ez több sort is visszaír, köztük az IP címedet.
  • Mac OSX-en nézd meg a rendszer beállítások között
  • Linuxon add ki az “ifconfig” parancsot (néha “/sbin/ifconfig” és ha ez sem megy, akkor lépj be root-ként, ha van hozzá jogod).

Általánosságban elmondhatjuk, hogy ezeket az IP címeket a routered adta automatikusan a notebookodnak. Legtöbbször a router ugyanazt  az IP címet adja egy adott gépnek, de ha biztos akarsz ebben lenni, akkor akár a routeren akár a gépeken is be tudod állítani, hogy így legyen.

Na és akkor néhány dolog, amit egy helyes kis házi hálóval meg tudsz oldani:

1. Központi tartalom egy gépen

Hosszú éveken át egy vinyókkal telepakolt PC jelentette számomra a szervert. Most már évek óta egy IBM Netfinity a társam a 24×7-es működésben és 2 hét múlva pedig lecserélem a SUN szerverére. Ezen a szerveren tárolom a komplett levelezésemet, itt van minden iratom, ami fontos, hogy (megfelelő biztonsági ellenőrzések  után) kívülről és belülről egyaránt elérhető legyen.

Emellett van egy kis NAS-om, amin a képeimet, zenéimet és filmjeimet tárolom. Mivel erre ritkábban van szükségem, ezért ez nem fut napi 24 órában.

Az adatok megosztására semmilyen speciális szoftver nem kell, bármilyen OS-t is használjál, megoldható, hogy annak megfelelően tudd bekötni a rendszerbe a megosztandó tartalmakat. Ha ezt a szervered felkínálja (beállítástól függ, illetve a legtöbb NAS tudja ezt), akkor úgy nézhetsz videót az ágyadból, mintha a lokális gépeden tárolnád le.

2. Backup, backup, backup

Mivel minden fontos információ egyetlen egy gépen van, ezért több szintes mentést csináltam. Az egyik rögtön a szerveren történik: két másik winchesterre is tükrözöm az adatokat. A leveleimet és a doksijaimat pedig rsync-kel mentem a NAS-ra.

3. Futtas szerver programokat

Ha téged is érdekel a webdesign, akkor futtasd a központi szervereden az ehhez szükséges programokat. Installáld a XAMPP-ot, vagy az Apache-PHP-MySQL hármast manuálisan, és már készen is vagy.

Ha mondjuk egy új blogot, weboldalt készítek, akkor a következők történnek:

  • létrehozok egy új könyvtárat a htdocs alatt
  • átállítom az apache-ot, hogy ezt használja documentRoot-nak.
  • Innentől elérhetem a http://192.168.0.1 -es URL-en keresztül.

4. Érd el az összes gépedet VNC-vel

Minden PC-re és notebookra telepítettem a UltraVNC nevű programot, mind a szerver, mind pedig a kliens részét. Ennek segítségével bármikor be tudok lépni egy másik gépre, miközben pontosan azt látom, amit a gép előtt lévő is lát. Az egér és a billentyűzet kezelésén is osztozunk, tehát ha én megmoccantom az egeret, akkor az nála is látszik. A program teljesen ingyenes és van egy csomó hasznos kiegészítő is hozzá (amit nem kell telepítened,  ha nincs rá szükséged :)).

Ahhoz,  hogy egy másik gépet el tudj érni, az UltraVNC klienst kell futtatnod a gépeden. Add meg a távoli gép IP címjét, írd be a jelszót, tedd teljes képernyőre, és máris olyan, mintha ott ülnél a másik gép előtt.

5. Érd el a hálózatod kívülről

A DynDNS segítségével könnyen megjegyezhető nevet adhatsz a routerednek vagy a szerverednek. A DynDNS az általad beállított időközönként frissíti a saját szervere felé az IP címeket: azaz akkor is el tudod érni a szervered a megszokott néven, ha a DSL szolgáltató megváltoztatta az IP címedet a háttérben.

Az OpenVPN segítségével pedig a nyilvános Interneten keresztül biztonságosan érheted el a saját belső hálódat. Ezzel tudod elérni azt, hogy bárhol is légy úton, az otthoni hálózatodon lévő minden egyes gépedhez hozzá tudsz férni.

Én az OpenVPN-t az UltraVNC-vel együtt legtöbbször távoli supportra használom.

6. Adj a gépeidnek könnyen megjegyezhető neveket

Az IP címeket a nevekkel az ún. domain szerverek kapcsolják össze. Ők mondják meg, hogy melyik IP címre kell menni, ha azt írod be a böngésződbe, hogy google.com. Amikor feljelentkezel az Internetre, akkor a szolgáltatód ad egyet automatikusan, amit aztán a routered tovább ad neked. Domain szervered azonban lehet helyben is, a lokális hálódon (ilyenkor a domain szerver a számára ismeretlen címeket a szolgáltatód DNS szerverén nézi meg).

Ha nem akarsz “ágyúval verébre lőni”, akkor módosítani kell a hosts file-t a gépeden, és ugyanezt éred el. Amikor nevet adsz egy gépnek, akkor fontos, hogy könnyen megjegyezhető neveket adjál. Én pl. a Startrek űrhajókat kölcsönzöm névnek, eddig be is vált.

A hosts file-t a következő képpen kell módosítanod:

  • Windows (XP, Vista) rendszeren nyisd meg a c:\windows\system32\drivers\etc\hosts file-t a notepaddal
  • Mac OSX-en nyisd meg a Terminal.app-ot és írd be, hogy “$ sudo nano /private/etc/hosts”, az idézőjelek nélkül
  • Linuxon editáld a /etc/hosts file-t

Egy “127.0.0.1 localhost” sornak kell benne lennie, ehhez ne nyúlj. A következő sorba írd be mindegyik gépedhez, hogy [IP cím]<tab>[választott név]

Ez a gyakorlatban így fog kinézni:

192.168.0.5   brother

Ne felejts el az IP cím és a név közé tab-ot ütni. Innentől kezdve, ha el akarom érni – a fenti esetben a nyomtatómat – akkor elég, ha a brotherre hivatkozom. Ha ez a szerver lenne és futna rajta a XAMPP, akkor a http://brother -re az apache alapértelmezett oldalát kapnám vissza.

7. Oszd meg a nyomtatót

Egészen addig nincs gond a nyomtatóval, amíg egyetlen egy gépen dolgozol. Hiszen ott van melletted, USB (vagy még a régi printer) portra rádugva. Amint egynél több gép kerül a háztartásba, máris gondot okoz, hogy ki, hogyan és mikor használhatja a nyomtatót.

Az egyik lehetőség, hogy a szerverre kötöd rá a nyomtatódat. Mivel az úgyis napi 24 órában megy, ezért mindenki elérheti a megosztott nyomtatót.

Én ehelyett egy hálózati nyomtatót vettem a Brothertől. Fax, scanner, nyomtató és fénymásoló az egyben. Amikor vettem, akkor ilyen okos gép lézerrel nem volt, ezért a tintasugaras mellett döntöttem, mivel relatív keveset nyomtatok, viszont néha jó, ha tudok fénymásolni számítógép közreműködése nélkül is.

Bármelyik lehetőséget választod, előtte néz körül valamelyik keresőn, hogy az operációs rendszereden hogyan tudod megoldani a feladatot.  Mivel mindegyik más és más, ezért ennek leírását most elhagynám.

Vége

Neked milyen jó ötleteid vannak az otthoni hálózatod kihasználására? Írd meg a hozzászólások között!



↑ Top