GeekLány

A Peeble Pro netbook töltő végre megdobogtatta a szivem. Már a speckója miatt is csorog a nyálam, ehhez még hozzájön egy – a többi extra elemhez képest remek ár/teljesítményű – kedvező ár.

Nézzük először a specifikációt:

• 13.200mAh. Ez azt jelenti, hogy 13x töltheted fel vele a mobilodat, vagy kétszer egy átlagos netbookot.
• 5 különböző mobil csatlakozó
• beépített USB csatlakozó – akár kamerát vagy GPS-t is tölthetsz vele.
• 10 laptop/netbook csatlakozó
• egyszerre tölthetsz mobilt és laptopot
• külföldön is használhatod (nem csak Angliában)
• 15x9x2 cm és 400g

Én nyaranta szívesen ülök egy bizonyos diófa alatt árammentes környezetben, a természet élvezetét csak az szakítja félbe, ha lemerül a netbook akkuja. Ez cirka 4 óra után következik be, ami azért nem rossz teljesítmény. Ha meg nem a diófa alatt ülök, akkor többször előfordult, hogy a reptéren fogyott ki a szufla a Samsungból, köszönhetően a masszív UMTS használatnak.

Akár így, akár úgy, ha az ember úton van, akkor vagy nincs nála a kábel, vagy nincs hova bedugni, s ha már valamit cipelni kell, akkor legyen egy értelemmel bíró féltégla, amit minden körülmények között használni lehet. Kivéve, ha le van merülve, de akkor tényleg pechem van. Sőt, ha már használom, akkor nem csak egy cucchoz tudom használni, hanem szinte mindenhez, ami per pillanat a hordozható eszköztáramban szerepel és ami le tud merülni.

Megvásárolható 69.99£-ért a Firebox-nál.

via Coolest Gadgets.

Az egyik legnépszerűbb jövendölés a netbook halála: ámbár akinek holt hírét keltik, sokáig fog élni. A Dell ugyan befejezte a netbookok gyártását, ám az Asus tájáról bíztató hírek érkeznek. No és végülis az Asus hozta el nekünk az első EEE-vel a netbookokat is, talán mégse kellene már most megrendelni a sírásót.

Arról nem is beszélve, hogy az ún. ultranotebookok eljövete előttünk áll – s ha szigorúan vesszük az eseményeket, akkor ezzel még mindig a subnotebook – netbook kategória bűvkörében maradunk: legyen a gép a lehető legkönnyebb, leghosszabb akksival rendelkező és mindemellett a leghasználhatóbb is.

Jön az iPad 3, azaz tovább terjednek a tabletek. Mivel az Anroid-iOS összehasonlítás emlékeztet engem a kezdeti gyenge grafikájú Windows és a már akkor is látványosabb Mac összehasonlításra, szerintem a számos új Androidos tablet továbbra se fogja utolérni a minimális hardware-variációval (ezért maximálisan optimalizált) Apple tabletek felhasználói élményét. Próbálkozások azonban lesznek, lényegesen megfizethetőbb áron, mint egy iPad. Mivel egy tablet nem teljes értékű PC (főleg nem akkor, ha az aktiválásához szükség van egyre). ezért a széleskörű elterjedéshez fontos az ár, amit jelenleg az Android jobban tud biztosítani.

Nem kell jósnak lenni ahhoz, hogy az okostelefonok még jobban el fognak terjedni. Ennek egyik oka, hogy egyre kevesebb cég gyárt butatelefont, másrészről eltérbe kerültek a “nézd rendelek jegyet, könyvet, filmet, vacsorát, autópályamatricát a telefonomon” alkalmazások – azaz az olyan app-ok, amik a normál, nem geek felhasználónak is előnyt hoznak.

Ha már tavaly kapható volt a 100$-os 3D-s kamera, akkor talán nem hiába várom a középkategóriás 3D-s kamerák elterjedését, ez magával vonzhatja a 3D-s tévék eladási számait is.

Ha még számottevő áttörés nem is lesz, de fejlődni fognak az elektromos járművek elterjedése is Európa szerte – kizárólag városi használatra (amikor már kevés a kerékpár, de egy benzines autó túlságosan környezetszennyező) optimális megoldás.

Persze ezek a jövendölések semmi újdonságot nem tartalmaznak: csupán a tavalyi év mutatóit vetítik előre. Az igazán nagy durranások azok, amiket nem várt senki: legyen szó kütyüről vagy programról.

Vegyes érzelmekkel fogadtam az iPad érkezését, egyrészt tele voltam hatalmas elvárásokkal, másrészt kicsit tartottam is ezektől az elvárásoktól.  Ott, akkor, amikor kihámoztam dobozából, még tényleg hittem abban, hogy meg fogok térni, hogy ezentúl napi 24 órában fogok Handrást olvasni, és a melón kívül, ahol a céges DELL-t lehet használni kizárólag, csak Mac-et fogok használni.

Az iPad ugyanis szép, sőt, gyönyörű, amennyire csak egy számítógép lehet. A Apple régóta tudja, hogy kell designnal a geek szíveket megdobogtatni, s miután az iPhone elég jól bizonyítja eme külcsín diadalát, itt se tértek el tőle. Lelki szemeim előtt láttam, ahogy majd ezzel fogok mindent olvasni és kikapcsolódásként valami aprósággal majd játszadozom.

Aztán jött a nagy pofára esés, amikor bekapcsoltam. Az iPad leírása semmitmondó, ne vedd a szádba, ne edd meg, ilyenek vannak rajta, de a sok apró betűs rész között én nem láttam azt, hogy dugd be egy másik gépbe. Asszociációs képességeim alapján ugyanis mindenre gondoltam, csak arra nem, hogy ehhez a stand alone géphez szükségem van egy másikra. Már meg mi a jó pityókás jóreggeltnek kell nekem egy másik gép, amikor ezzel itt meg kéne tudni mindent oldani. De nem, mert az iPad az egy nagyranőtt iPod, összeeresztve az iPhone-nal. Ugyanezt hallottam anno a szifonról is, de azt nem, hogy az aktiváláshoz először iTunesba kéne dugni.

Itt értem el azt a pontot, hogy ha nincs Wyctim, akkor szépen visszacsomagolom az egész hóbelevancot és rá se nézek két héten keresztül. Mert ha már ilyen disznóságot elkövetnek – úgymint hogy csak másik számítógépen keresztül tudod regisztrálni magad az iTunes-hoz – akkor bizony az is lehet, hogy az akkumulátor mellett usert se lehet cserélni. De Wyctim megnyugtatott, hogy persze lehet, csak ez az USB-s dugdosás a hülyeség.

Azt nem mondta, hogy ha én ilyen mezei próbaemberként nem akarom rögtön a bankkártyámat az Apple online fizetési rendszerében rögzíteni – mert az ingyenesség jó dolog – akkor azzal további órákat fogok szívni. Hál istennek egyrészt találtam egy részletes angol nyelvű leírást, másrészt Windowson felnőve tudom azt, hogy az embernek időnként újra kell indítania a dolgokat. Így újra kell indítanod az iTunes-t is, mikor US Store-ra váltasz, mert ha nem teszed, akkor akkorát szívsz, mint én.

Biztos az almások nem ennyire kukacosak mint én, de azt nem gondoltam volna, hogy egy bolt váltás után az ingyenes app “vételekor”, ha kiválasztom a “None” fizetési konstrukciót, akkor elutasítja a regisztrációm, mert a bankkártya adatokat nem tudta érvényesíteni. S mert az Apple tökéletes, ezért háromszor is megpróbáltam végigmenni a regisztráción (nemcsak német, de amcsi boltban is), hogy tutira én nézem el ezt a bankkártyás dolgot.  Ja, és ne az iTunes-ban próbálkozz, hanem annak az AppStore részlegében, mert különben megint bukta …

Mire ide eljutottam, pokolba kívántam a napot, amikor engedélyt kértem a táblácska kicsomagolására, meg azt is, amikor először kezdtem csorgatni a nyálam egy Macintosh designra.  Aztán persze lenyugodtam és két nappal később már szívesen játszadoztam vele, de a szám íze keserű maradt.

Gondolom mostanra már kiderült, nem jöttem rá, hogy mire jó az iPad. Olvasni pl. jó vele, de csak notebookokkal tudom összehasonlítani – ami pont nem ad választ arra, hogy az e-readertől lesz-e migrénem vagy sem, mert ez nem e-reader. Játszadozni is jó volt vele, pl. a tévé előtt ülve. A Youtube app remek, mindenféle zavaró tényezők nélkül tudod nézni a filmeket HD minőségben – ez a barátom kedvence, aki így nézett végig egy tutorial sorozatot.  Nekem a mobilRSS tetszett, amivel nyugodtan tudtam olvasni a GoogleReader RSS feedeket – kivéve a youtube feliratkozásokat. Nem firkáltam vele sokat, bár a virtuális keyboard meglepően kényelmes és könnyen használható.

Miközben az ingyenes app-okra vadásztam, rengeteg klassznak tűnő fizetős szoftver jött velem szembe. Ilyen volt pl. a csillagokra vadászó (ezt talán pont Handrás említette), amit szívesen kipróbálnék egyszer. Volt jó pár képregény (Marvel pl) és számos tudományos ismeretterjesztő cucc, ami szerintem tök jó lehet. Újdonsült golfozóként nagyon tetszett a golfpályák  térképgyűjteménye – még akkor is, ha a golfpályára inkább az iPhone-t vinném magammal, mint az iPad-et.

Vannak persze célprogramok iPadra, amelyekkel jól lehet eredményeket prezentálni, legyen szó kórházakról vagy éppen a CSI-ről (bár ott másféle tabletet használnak).

Talán ha lenne még pár hetem, pár hónapom, hogy játszadozzak az iPad-dal, akkor a végére rájönnék, hogy mire jó. Per pillanat egy roppant drága játékszernek tűnik, amire még a fejlesztés is költséges és – figyelembe véve az engedélyezési rendszert – rizikós.

Amikor a Webisztánon elkezdtem olvasni a Mindmegette iPhone app-ról, totál lelkes voltam. Igen, kellenek ilyen alkalmazások és igen, fontos, hogy tudjunk róla mi, felhasználók.

Aztán tovább olvastam HH írását és egyre az motoszkált a fejemben, hogy eme tisztes úriember még életében nem főzőtt tojásrántottán kívül egyebet meg néhol arra is gondoltam, hogy progamot se írt még soha.

Főzőcskézzünk

Kezdjük a főzéssel. A főzés maga 4 részből áll (mosogatást nem írom, mert szerintem az csak egy élvezet nélküli, de szükséges utómunka).

1. kiválasztás
2. bevásárlás
3. főzés
4. elfogyasztás

Lássuk be, egyszerűbb is a konyhapultnál ácsorogva mobilon kikeresni egy receptet, mint kipakolni a konyhaasztalra a laptopot, a töltőjét, az egeret, beizzítani a gépet, és weboldalakon keresgélni.

Az ember előre kikeresi a receptet vagy az otthon meglévő összetevők alapján, vagy az alkalomra készülve, vagy mert éppen megkívánta. Aztán összehasonlítja a “mi kell hozzá” listát a “mi van hozzá meg” listával és a különbözetet megvásárolja (ideális esetben a két halmaz egyenlő, de legalábbis van közös metszetük). A bevásárlásra listát készítünk, amire a főzéshez szükséges összetevők mellé felírjuk az egyéb megveendő dolgokat. Pl. húsvéti tojás. Ha mindennel megvagyunk és még nem dőltünk ki, akkor nekiállhatunk főzni (de az is lehet, hogy ezt csak másnap tesszük meg). Aztán megesszük.

Ezt persze meg lehet csinálni egy app-pal (mért ne lehetne?), pl. a bevásárló listát milyen jó lenne a recept alapján összeállíttatni, aztán editálni az alapján, ami van otthon, meg az alapján, ami kell. Ha már itt tartunk, jó lenne olyan hűtő meg konyhaszekrény, ami tudja, hogy mi van benne és a kiválasztott recept alapján automatikusan legenerálja a különbséget, meg azokat a dolgokat, amik lassan elfogynak…

Főzéshez már nem használnék iPhone-t, mert kicsi, nem fér rá a recept. Nem is látom, mert fekszik, vagy hozzádöntöm valamihez és eldől. Persze biztos van hozzá ilyen tartó, láttam lehet jókat barkácsolni, biztos lehet venni is. Akkor is kicsi, pöttöm, ha rajta van az egész recept, akkor hangyányi betűkkel, ha meg nincs, akkor scrollozni kell.

 Én netbookkal főzők (főztem notebookkal is, amíg nem volt netbook, de az tényleg sok helyet foglal el). Nem kell hozzá se egér, se töltő. Komolyan, ha netbookod (notebookod) nem bírja ki azt az 1-2 órát, amíg aktívan készíted az ételt (nem azt a további két órát, amíg rotyog a pörkölt), akkor vegyél bele aksit. Szép nagy képernyője van, támasztani se kell, jól látod a rezsó mellett állva is és nem kell hozzányúlnod hagymás, húsos, tésztától trutymákos kézzel.

Főzésnél ugyanis koszos leszel, mint az autószerelésnél. Autót se szerelnél iPhone-nal, nem scrolloznál olajtól feketéllő kézzel, hogy akkor most hol is kell nekiesni a flexszel.

Egyébként egeret se használok, sőt tapipadot is igen nagyon ritkán és nem is chatelek – mármint főzés közben. Kevergetés közben, az más, akkor már összedobtam a kaját egy helyre, tiszta vagyok és illatos, akkor már lehet dumálni.

Programozzunk

Mielőtt nekiesünk egy programnak, el kell döntenünk, hogy mit akarunk vele elérni. Pl. HH nem tudja mit akar vele elérni, mert egyszerre akar vele főzni és ételt értékelni, bevásárolni, közösen bulizni és fenéket tisztába tetetni.

Ugyan már, döntsük el, hogy mit akarunk vele: főzni, bevásárolni vagy haverkodni (esetleg mindkettőt)? Írjuk le, hogy mik vele a céljaink, mi az, ami ebből elérhető.

Elsősorban a közösségi funkciókat hiányolom ebből a magyar mobilappból is. Például ha kipikkelek egy receptet, és azt el is készítem, jó lenne, ha meg tudnám osztani a saját ételemről készült képet a közösséggel. Vagy ha láthatnám, hogy mások – például ismerőseim – melyik ételt hogyan értékelik. Esetleg mik a legmenőbb ételek a héten, mik a legnépszerűbb alapanyagok, mit főzzek húsvétra, hol van a legközelebbi piac, a legközelebbi szupermarket, a legközelebbi hely, ahol például pirospaprikát tudok vásárolni…

Nézzük HH igényeit. A mindmegette.hu – láss csodát – receptgyűjtemény. Rengeteg receptet tartalmaz, meg tudja azt is, hogy kik a haverjaim és ők milyen recepteket szeretnek. Az ezzel kapcsolatos igények teljesítése – főleg ha már a weboldal is kínálja – elvárható. Jogos elvárás az is, hogy a képeket és videókat fel tudjam tölteni, miután ilyen szolgáltatás a weboldalon is létezik.

Nincsenek viszont benne boltok, hogy mit, hol és mennyiért lehet venni. Lehet persze bővíteni az adatbázist, de ne felejtsük el, hogy meglévő anyagból dolgoznak a programozók. Ha bővítik, akkor át kell vezetni a weboldalra is. Plussz pont, de nem elsődleges igény egy gasztoszájtnál. Pl. most, hogy a receptelősdi jól működik, lehetne bele ilyen módon pénzt ölni. Rakjuk bele a kedvenc élelmiszer boltjainkat is, értékeljük azokat kínálat, ár, minőség és barátságos eladás alapján. Reklámfelület is eladható ezzel tutira.

Azt viszont nehéz elképzelnem, hogy piff paff lekódól valaki egy olyan adatbázist, ami alapján a program felismeri a zöldségeket, húsokat. (Ha igen, azonnal szaladok iPhone-t venni.) Biztos nem lehetetlen, de ehhez is kell egy még nemlétező adatbázis létrehozása (vagy megvásárlása, ha van ilyen), a felismerést meghatározó elemek megadása ésatöbbi ésatöbbi. Ez pedig mind pénz és idő, de legfőképp idő, ami meg pénz. Róka fogta csuka, csuka fogta róka.

Fogyasztás

A Mindmegette app-nak tessék szépen örülni. Igényeket lehet írni, de könyörgöm, maradjunk a realitások talaján és ne soroljuk fel egyből a toronyórát lánccal a kívánságlista legelején, meg ne állítsuk be úgy az életet, mintha iPhone nélkül a szöget se tudnánk beverni.

A Mindmegette megcsinálta 50%-ban app-ként azt, ami létezik a weboldalon. Ott vannak a receptek, lehet bennük keresgélni, meg kedvenceket összeállítani. Ez a cél és ez a törekvés, ez az alkalmazás jellege. Gasztronómia. Ehhez hozzá lehet venni a közösségi információkból mindazt, ami az alkalmazás fejlesztésekor rendelkezésünkre áll. Esetleges statisztikák a legkeresettebb ételekről, aktuális recept trendek, haverok kedvenc receptjei, képek, videók megosztása..

Az összes többivel HH olyan magasra teszi mások léceit, amit még maga sem igazán tudna megugrani. Hol a webisztán közössége? Hol vannak a legjobb netes lelőhelyek listája? Hol vannak a kedvenc webes alkalmazásaink? Hol vannak közzelben lévő a netcafék listája? Az online macboltok és pcboltok, ahol jófej eladók vannak és még olcsón is számítják a videókártyát? És végül hol az augmented reality, ami felismeri az 1000 éves SCSI kártyámról, hogy az egy Adaptec 1542B?

2 hete fejeződött be a CES, a világ legnagyobb elektronikai kütyü bemutatója.

A trend egyértelműen a notebookok/netbookok , az ebook olvasók, tabletgépek, az okostelefonok és a robotok térhódítását mutatja. Az első bejegyzésben (mert egyébként még hosszabb lenne) az izgalmasabb netbookokat, notebookokat és tableteket mutatom be, aztán majd jönnek a többiek is.

Notebook, netbook, tabletek

Személyes kedvencem az ASUS parádézott a notebook kínálattal. Nekem is van egy 2003-as ASUS-om, ami a mai napig tökéletes és számos 100K HUF-os notebookkal tartja az iramot (főleg ha pakolnék bele egy kis RAM-ot) teljesítményben, a működési ideje és a súlya pedig még most is a drágább gépek közé helyezi.

A legnagyobb látványosság azonban mégis az átlátszó képernyős laptop volt. Habár én úgy hallottam, hogy erre a feature-re bármely LCD képernyő megcsinálja, ha nem raksz mögé fekete lapot. (Aztán lehet, hogy ez így ebben a formában nem is igaz.)

Amúgy tényleg geeky nagyon a cucc, azóta tetszik, amióta láttam a CSI:Miami-ban, bár nehéz elképzelni, hogy ebben a formában a látványon kívül előnye van.

The Invisble Oled Laptop

Ahogy a fenti képen látszik, a filmesek már lecsaptak az átlátszó OLED képernyőre. A kép a CSI:Miami 8×12-es epizódjából van, ahol mind a (hasra ütve) 24″-os képernyők átlátszó OLED-ek, mind a hatalmas, enyhén hajlított ívű “kivetítő” átlátszó az – bár erre csak az előtérben látszó színes pacák utalnak.

ASUS Core i7: Két bivaly gépet is vitt az ASUS a CES-re: az egyik a játékosokat célozza be: full HD képernyő, ATI Mobility HD5870 with 1GB RAM, a Core i7 proci, a másik  az erős felszereltség mellett a aksival hódít, 12 órát ígérnek be, kíváncsi vagyok, mennyit bír, ha tényleg kihasználom a hardware adta lehetőségeket.

ASUS Core i7 12 hour battery, ASUS Core i7

ASUS Bamboo: Egy darabig elég bután néztem a Bamboo-ra. Aztán rájöttem, hogy ez az ASUS “zöld” darabja. Attól zöld, hogy műanyag helyett bambuszba csomagolod, ami amúgy az egyik legerősebb faanyag, ami ráadásul olcsón elérhető. Ezt a sorozatot lehet az ASUStól leginkább személyre szabni, ami egyrészt a belsőségekben jelentkezik, másrészt a külsőségekben is (megmondhatod, milyen színű legyen a bambusz).

Asus Bamboo

ASUS Waveface: inkább az okostelefon kategória az ASUS Waveface, egy hajlékony touchscreennel felszerelt “karkötő”. Viszont ebből lehet notebookot is csinálni, úgyhogy mégis itt a helye. Szerintem reális jövőkép, kíváncsi vagyok, mikorra lesz demótermék a tervekből. Ha pedig beválik (és nem adnak ki előre mindenféle gyenge verziókat belőle), akkor lesz olyan forradalmi, mint az iPhone. Hacsak be nem előz az Apple.

ASUS Waveface

Persze a CES nem az ASUSról szólt. A  Lenovo is számos finomsággal képviseltette magát, mondja valaki, hogy a kínaiak csak másolni tudnak:

Lenovo IdeaPad U1 Hybrid: netbookok között megosztottan a második helyet nyerte nálam az “állati jó” és a “nekem kell” kategóriában ez a tabletté alakítható netbook. Mert ha netbook, akkor kicsi és cipelhető, valamint írni is lehet rajta rendesen, ha meg tablet, akkor jól mutogatható.

Lenovo IdePad U1 Hybrid

Lenovo Skylight: egy új kategóriát vezettek be a Skylighttal, a Smartbookot (időközben kiderült, hogy a SmartBook csak egy német cég termékeivel kapcsolatban használható, úgyhogy NINCS új kategória). 10″-os képernyővel, beépített 3G kapcsolattal rendelkezik, egyértelműen a netbook és a smartphone-ok keresztezéséből jött létre. Nekem nem tetszik a fölös terület a kerekített képernyőnél, inkább lenne szögletes és 4:3 felbontású. A 10+ órás aksi idő viszont csábító. Mindenesetre nehéz elképzelni, hogy valaki egy ilyen izével a zsebében rohangál, majd előkapja a buszmegállónál, hogy “Főnök, kések egy kicsit, megint sztrájk van a BKV-nál.”

Lenovo Skylight

Lenovo IdeaPad S10-3t: A tipikus netbook jellemzőkön túl (Atom proci, max 2G Ram) ez a példány multitouch-os forgatható képernyővel jön, 320G-t pakolhatunk tele adatokkal egy szuper 500USD kezdőáron. Komolyan: érdemes lett volna a karácsonyi netbook vásárlást egy-két hónappal elhalasztani.

Lenovo IdeaPad S10-3t

Ami hiányzott: Apple Tablet aka iSlate iPad – de az almások mindig is saját bulin jelentették be a cuccaikat. Cserébe voltak más tabletek, pl. Steve Ballmer bemutatta a Microsoftos verziót. Almások, figyelem: ahogy a touchscreennel rendelkező telefont se az Apple találta ki (LG-Prada verzió korábban volt!) úgy a tabletet se ők találják fel! Akkor se, ha 2010-től a Tabletet mindenki csak Slate-eknek Pad-eknek fogja nevezni. Ezt csak azért írom, mert sok almás azt hiszi, hogy Steve Jobs találta fel a kereket is, pedig nem. Ő egy szép dizájnt, és egy – legtöbbször – intuitív felületet ad neki.

Végül, de nem utolsó sorban egy érdekesség a CES-sel kapcsolatban:

HP TM2: Ez elég rendesen hasonlít a Lenovo IdePad S10-3t-re. 12″ képernyő van benne, de csak 9 órát bír az aksija, “rendes” Core 2 Duo procival, viszont 950USD-t kóstál, ami szerintem egy kicsit sok.

A TM2 nem is a hardware miatt került ide, hanem a software miatt: A TM2 “BumpTop” interfésze a felületedet cseréli le. Egy mozdulattal belökheted (drag and drop) a dokumentumaidat, képeidet a nyomtatóra, ha ki akarod nyomtatni, vagy a Facebook ikonjára, ha meg akarod osztani másokkal. A TM2 megkapta a TouchSmart software új verzióját is, ez a zenehallgatáshoz, meg a videónézéshez jó, ha van Netflix és Hulu eléréséd.

HP TM2