Dr. Martin Cooper, az első modern mobil telefon feltalálója az eredeti Star Trek (Kirk féle) sorozatban látható kommunikátort nevezi meg inspirációként.
(via Wiki)
Pont ezért nem véletlen, hogy még a mai (még modernebb) mobil telefonok is időről időre visszanyúlnak – bár néha csak egy promó erejéig – a forráshoz és meglepik a trekkiket pár kommunikátorhoz hasonló kinézetű eszközzel.
Ilyen volt pl. a 90-es évek második felében az Ericsson (Sony nélkül) T10, T18-as sorozata, amiből pont egy ilyen mustársárga példánnyal rendelkeztem magam is.
A telefon remekül működött, amíg a lehajtható “billentyűzár / hangterelő” lapocska le nem tört. Persze utána is jó volt, csak rosszabbul lehetett hallani, érteni, amit mondani akartam.
Bár miközben ezeket a sorokat írom, már gőzerővel dolgoznak a 2012-re tervezett 12. Star Trek filmen (avagy a második a reboot óta), tekintsünk vissza az előző filmre, ami 2009-ben jelent meg.
A Nokia Star Trek Commicator 2009-ben “jelent meg”, az Engadget szerint csak prototípusként létezik / létezett, viszont pont úgy néz ki (kívűlről), mint az eredeti kommunikátor, cserébe viszont pont úgy működik, mint bármely más SIM telefon.
Alakítottál már át bármilyen készüléket azért, hogy jobban hasonlítson a kedvenc sorozatod valamilyen emblemikus tárgyára?
A kockulás legszentebb pillanata az, amikor valamilyen rég áhított kitalált tárgyból valóság lesz. Ilyen például a lézerkard. Hány kölyök rohangál a világban olcsó műanyagból LED lámpával világító lézerkarddal? Ráadásként a “lézerkard” nem is valóságos, csak a fikció gyenge másolata.
Vannak viszont valóvá vált dolgok, kezdetnek ott van a mobiltelefon. Ugye mindenki ismeri a sztorit, ahogy a norvég trekker mérnök elgondolkozott azon a kérdésen, hogy ha van rádióhullámunk, akkor miért nincs kommunikátorunk?
Épp a Bones (Dr. Csont) sorozatot néztem, ahol 3D printerrel nyomtattak ki egy komplett csontvázat (gumiszerű műanyag lett az eredménye), akkor az ugrott be, hogy itt szinte keverik az Ötödik elem élesztőjét a már létező, műanyagból tárgyat gyártó 3D-s nyomtatókkal.
Erre most olvasom, hogy a HP nyomtatójával nem csontvázat és nem is apró és izgalmas műanyag kütyüket, de egy komplett autót nyomtattak. Na ilyen az, amikor a fikcióból valóság lesz. A végén lehet, hogy lesz replikátorunk (lehetőleg a Star Trek féle és nem a Stargate-ből ismert).
Ps: és milyen öröm hallani a transzporterről, a Star Wars féle hologram üzenetekről és a Vissza a jövőbe Nike cipőjéről szóló híreket is.
– Igaz-e, hogy Moszkvában Mercedeseket osztogatnak?
– A hír igaz – közli a jereváni rádió –, azzal az apró korrekcióval, hogy nem Moszkvában, hanem Leningrádban, nem Mercedeseket, hanem Zsigulikat, és nem osztogatnak, hanem fosztogatnak.
“A tervek szerint néhány hónapon belül egész Európában a boltok polcaira kerülhetnek az egységes, micro-USB csatlakozóval szerelt mobiltelefon-töltők – közölte az Európai Bizottság szerdán.”
Én nem tudom, hogy az Európai Bizottságnak hiányosak-e az információi, vagy az origó dolgozik fordítási bakiból, de már ez a mondat is eléggé sántít.
Szólni kellene nekik, hogy mind micro-USB csatlakozóval szerelt mobiltelefon-töltőket, mind micro-USB csatlakozóval szerelt mobiltelefonokat lehetett már a boltokban kapni az elmúlt egy évben.
Viszont végre elfogadták a szabványosítás technikai tervezetét, azaz nincs akadálya annak, hogy innentől kezdve – a szabványra hivatkozva – kizárólag micro-USB-vel szerelt okostelefonokat tegyenek a boltok polcaira.
Khmm, természetesen csak az új gyártmányú készülékekre vonatkozik, a régi sorozatokat továbbra is egyedi töltő és pc csatlakozóval fog a boltokba kerülni, hiába írta alá minden nagyobb mobilgyártó. Ami azt jelenti, hogy még évekig lehet majd régi Nokiás, Siemenses, Sonys, Apple-s és egyéb töltőt kapni. Meg adatkábelt.
További érdemi információk a wired.com-on, ha érdekel valakit.
Szinte 100%-ban függök a Google Readertől, ami notebookon és weben keresztül szuper, ám Androidos alkalmazásból egy jót sem találtam (ami ingyenes lenne). Van persze Google Reader app, ami jobb, mint a semmi, de messze nem adja azt a komfort érzetet, amit akár a mobilra optimizált webes oldal nyújt. Olyan alap dolgok hiányáról beszélek, mint a “SharewithNote” vagy az ismerősök megosztásai.
Most azonban megjelent a hivatalos Google verzió, ami olyan finomságokat tud, mint a
Kaptam ugye egy Sony Ericsson Xperia X10-et (azt hiszem van is róla videó, hogy kibontom, csak még nem raktam fel YouTube-ra), ami Androiddal működik és amibe rövid úton belül beleszerettem – még úgy is, hogy ez csak 1.6-os.
Az Android ugye a Google-től jött, ők meg szeretik a saját szolgáltatásaikat használni, én viszont nem. Legalábbis nem cégesen, mert letörik a kezem, a derekam, ezen kívül felkötnek és kerékbe törnek, ha a céges dolgokat felrakok a nagy testvérhez. Viszont alapban az Android csak a Google Calc-kal hajlandó.
Megoldásként javasolják, hogy tegyem fel az Outlookot a Google-re (de ezt nem lehet stb), végül találtam egy Windows-ra telepítendő Android-Sync progit. A mobilon engedélyezni kell az USB Debug módot, utána telepítés után lehet Outlook kontakt listát és időpontokat.
Figyelembe véve, hogy a program még csak pre-alpha állapotban leledzik, “apró” bugként még elfogadható, hogy azokat a meeting-sorozatokat, amiket korábban vettünk fel és aktuális lenne, nem teszi be a napi notification listába. Remélem ezen hamarosan változtatnak, mert utána tökéletes lesz.
Update: A GCalc az természetesen GCal, azaz Google Calendar.
Ilyen volt pl. a 90-es évek második felében az Ericsson (Sony nélkül) T10, T18-as sorozata, amiből pont egy ilyen mustársárga példánnyal rendelkeztem magam is.
Szinte 100%-ban függök a Google Readertől, ami notebookon és weben keresztül szuper, ám Androidos alkalmazásból egy jót sem találtam (ami ingyenes lenne). Van persze Google Reader app, ami jobb, mint a semmi, de messze nem adja azt a komfort érzetet, amit akár a mobilra optimizált webes oldal nyújt. Olyan alap dolgok hiányáról beszélek, mint a “SharewithNote” vagy az ismerősök megosztásai.
