GeekLány

Amikor én még kislány voltam, akkor volt főzős Barbie, meg bevásárlós, Kennel a strandra járós és persze ügyvédes, mert emancipálódni már akkor is emancipálódtunk, amikor még azt se tudtuk, hogy mit jelent ez a szó.

Amikor nagylány lettem és már programozóként dolgoztam, akkor az egyik kolléga barátja feltétlenül meg akart velem ismerkedni, mert ő olyan élőlényről még nem hallott, hogy nő is legyen, meg programozó, pláne informatikus mérnök.

Bezzeg másfél éve kapható a Mattel jóvoltából az informatikus Barbie is, bináris pólóban, rózsaszín netbookkal, és retró szemüvegben. Legalább a szemüvegkeret nem fekete, viszont az én ízlésemnek kicsit sok a rózsaszín. Sebaj, legalább a kislányok most már nem szégyenkeznek, ha jobban érdekli őket a gépek világa, mint a babázás, sőt, talán egy ilyen Barbie-t még a kezükbe is vesznek és jól kioktatják az izompacsirta Ken-eket az okostelefonok lelkivilágáról.

Te megvennéd a gyerekednek?

via GeekSugar

Merevlemezek 1979-2011

via 9GAG

Most, hogy véget ért a Captain’s Table Düsseldorfban (és én mégse tudtam ott lenni – pedig mennyire akartam) , szeretném megosztani veletek a két kedvenc Star Trek történetem arról, hogy ez a sorozat nem csak a technológiát változtatta meg, de az embereket is.

Az első James Doohan története (Scotty az eredeti sorozatban):

A második pedig Whoopi Goldberg-é és Nichelle Nichols-ról szól (Uhura az eredeti sorozatban) mondta el egy interjúban (sajnos a videót nem találtam meg):

It is interesting to note, in an interview found on the Star Trek (TNG) DVD set, Whoopi mentions being inspired by seeing Lt. Uhura (Nichelle Nichols) on the original Star Trek series (with Captain Kirk). Whoopi comments that she was inspired by Lt. Uhara’s character (in the original Star Trek series) because she was a black woman in a position of power (on the bridge). Nichelle Nichols’ role as Lt. Uhura on Star Trek was the first time that an African American actress was portrayed in a non-stereotypical role. (1966-1969) Previously, African American female actresses were depicted as maids or housekeepers, and Nichols’ role broke the stereotype barrier among African American actresses. Nichols portrayed a character that was non-stereotypical.

Elgondolkoztál azon, hogy mennyi adatod van? Az egyszerűség kedvéért csak a vinyón lévőket nézzük, a porosodó DVD-ket és CD-ket ne.

Most nézem, a legnagyobb elérhető vinyó 2 terrás. Amikor először vettem winchestert, akkor 420M volt a legnagyobb. Vagyis amit meg is tudtam fizetni.

Van három notebookom, 2x160G és 1x40G, azaz 360G.

Van egy PC-m, amit használok, abban van egy 250G-s vinyó.

Egy külső vinyó, amit rendszeresen használok, 500G.

NAS: 3x400G, de RAID-ben, szóval az 800G.

Ne felejtsük el a Sun servert, abban van 18G .

USB Stick, SD kártya, PDA, mobil összesen 16+16+8+2+2= 44G.

Összesen 2Terra adat, ami elérhető.

Ezen kívül több, 80-250G közötti vinyó, amikről folyamatosan adatot akarok menteni, de legtöbbször mást csinálok Mivel ott per pillanat nem élő adat van, nem is számítom bele az aktívan használt területbe. Nem is lenne fair, hiszen a használhatósághoz külső USB házba kellene őket csavarni …

A RAID nincs tele, de egyébként majdnem mindenen “csak” 5-10G szabad hely van.

Neked mennyi adatod van használatban?

Ha vinyót vennél mire költenél inkább pénz? SSD? NAS? PATA? SATA?

Inspired by Lifehacker

Fotó kredit: c.j.b

Az elvek fontosak, pláne amikor egy cég informatikai biztonságáról van szó. Fontos az is, hogy ezeket az elveket betartsuk, betartassuk. Vannak azonban olyan esetek, ahol alternatív megoldásra lenne szükség – de a megkötött kezű informatikus nem tehet semmit.

Ilyen az, amikor fejlesztéssel foglalkozó kollégám teljesítmény hiányra hivatkozva új notebookot rendel. Azért notebook, mert időnként máshol kell dolgozniuk, olykor offline módban, ez pedig csak notebookkal oldható meg. A cég meg is rendeli a 8 magos procikkal, 8G memóriával és SSD vinyóval ellátott gépet, amit nemes egyszerűséggel a “piszok gyors” szavakkal lehetne emlegetni.

Kollégám nyála előre csorog, szivárványban látja a világot és alig várja a napot, amikor megkapja a gépet.

A 64 bites gépre 32 bites Windows XP-t raktak, mert Vistat sose vezették be, a Windows 7 pedig még nincs auditálva.

A 32 bites XP-hez 32 bites vinyó kódoló progit raknak fel, ami a sugárhajtású SSD-ből propelleres nyünyükét csinál.

A végén a vadi új gépek vadi új levélnehezékek lettek, persze a régit le kellett adni, ergo ez van, ezt kell szeretni használni. A gép ugyanis jelen felállásban lassabb, mint a régi, a saját szememmel láttam, hogy egy Eclipse indítása is negyed órát vesz igénybe és akkor ne is beszéljünk arról, hogy mibe kerül a RAD és a WebSphere.

Ez az, ahol az elvek és előírások miatt durván túllőttek a célon, amikor az informatikus keze meg van kötve és a használhatóság- az adatbiztonság szent oltárán – feláldozásra kerül.

Cégvezetőként megértem, ha egy nagy konszernbe nem akarnak behozni ki nem próbált OS-t, de elítélem azt az iszonyatos pénzszórást ami a rosszul konfigurált gép miatt elvesztegetett munkaidőre kell kifizetni.

Megoldás nincs, remélem a srácok januártól Win 7 tesztuserek lesznek és megoldódnak a problémáik.