Azóta használom a vSubst szolgáltatást, amióta a cégnél a C: és D: meghajtó helyett már csak C: meghajtót raknak a notebookokra (az összes projektem viszont D:-re került évekkel ezelőtt).
Ez a vSubst lényege, hogy bármilyen könyvtárból meghajtót tud készíteni, és ezt a Windows újraindításakor helyre tudja állítani.
A gondot az USB meghajtók telepítése teszik: ha pl. a vSubsttal D: meghajtót állítunk be egy könyvtárnak, akkor a notebook CD/DVD eszközök (ezek is USB eszközként van jelen a rendszerben) vagy az USB-Stickek ugyanerre a meghajtóra kerülnek.
Ezt elkerülendő érdemes telepíteni az USBDLM (USB Drive Letter Management) programot, amivel beállíthatjuk, hogy az USB eszközök milyen meghajtók jeleit nem kaphatják meg.
Az USBDLM akkor is hasznos, ha nem virtuális meghajtókat használunk, hanem hálózati meghajtókat.
A Cygwin az egyik legegyszerűbb módja hogy az egyszerű Linuxos parancsokat Windows alatt is használni tudjuk. Bizonyos esetekben még installálni sem kell, elég, ha a rendelkezünk a cygwin1.dll-lel és az exe file-lal. Könnyen és gyorsan használhatjuk Windows alatt is az ls, wget, vim programokat, vagy futtathatjuk bash-ban (bash.exe) a shell scriptjeinket.
Amondó vagyok, hogy egy puttynak nem kéne registryben tárolnia a bejegyzéseket. Az olyan közönséges. Pláne, ha épp egy portableApps-os putty-ról beszélünk.
Ezért örülök annak, hogy ráleltem a portaPuTTY-ra, mert ez a registry bejegyzéseket szimulálja – az összes adatot egy exportált registry file-ban tartja. Tehát van egy puttym az usb stickemet saját szórakoztatásomra és van egy a munkám miatt (gyárilag telepítve) a gépemen. Szépen minden elkülönítve, annak rendje és módja szerint.
A portaPuTTY-ban az a szép, hogy 4 éves fejlesztés, de tökéletesen megfelel mindenre, amit egy SSH klienstől elvárok. Oké, a fontokat nem menti le rendesen, de nekem még az életben nem jutott eszembe, hogy egy terminált ne a default monoscope fontokkal használjam. Az SSH pedig 1996 óta nem változott, akkor vezették be az SSH 2-es verziót, tehát nyugodtan használhatunk egy 2005-ös programot.
Mindentől függetlenül ajánlom mindenki szíves figyelmébe a portaPuTTY-t, mert a registry-ben tárolt adat tényleg közönséges.
A csütörtöki Bones-ban a nyomozás egy réges-régi játék körül zajlott. Eszembe jutottak az Utolsó csillagharcos idők (gondoltad volna, hogy már negyed évszázados a film?), amikor a zsebpénzem egy részét videójátékokra költöttem.
A Bones egyébként az egyik legviccesebb geeky krimi, amit mostanában adnak, a Psych mellett, bár az inkább vicces, mint krimi…
Ha tehát valaki játszani akar az epizódban szereplő Punk Pong-gal, akkor online játszhat vele. Tudom, hogy nem ez az első alkalom, amikor egy sorozat vagy film kapcsán a neten vírusmarketing akció indul, de akkor is milyen király dolog, hogy ezzel a játékkal játszhatunk.
Kirpóbáltam a Chromium-ot. Ha valaki nem tudná, ez a Google új operációs rendszere. A VMware image-et a gdgt oldalról szedtem le (via Noti – Kipróbáltam a Google Chrome OS-t), rátoltam egy USB-Stickre, VirtualBox alol bootoltam, és 10 másodperccel később a Chromium login képernyőjével szemeztem (képek Noti oldalán találhatóak, nézzetek el oda is). 10mp USB-Stickről szerintem fenomenális (kipróbáltam a biztonság kedvéért HDD-ről is, onnan persz lényegesen gyorsabb volt).
A felület nem egy nagy wasistdas, kapunk egy Chrome böngészőt és ennyi. Szövegszerkesztés, táblázatok, prezentáció: ha ezekre vágyunk, irány a web. Ami nincs web 2.0-ában, az nem is létezik.
A helyzet az, hogy ha nincs web, akkor a Chromium se létezik. Ne gondolja senki, hogy a Google OS müködik web nélkül, mert nem teszi. Állítgathatunk beállítások, engedélyezhetjük a wifi-t, eth-t, de ha nincs net, akkor nincs semmink. Ez van.
Pedig ha a Downloads könyvtár kiválasztásánál vetünk egy pillantást a FileSystems-re, akkor egyértelmű, hogy egy kifilézett Linuxról van szó: azaz lehetne itt minden, ami szem-szájnak ingere (amiért valószínűleg a gyorsaságot kéne feláldozni).
Miután a Chromium opensource, én már alig várom a shell-lel rendelkező hack verziót. Ha pedig lesz shell, akkor lesz minden más is, méghozzá piszok gyors bootidővel, köszönhetően a per pillanat kiherélt Linuxnak köszönhetően.
Ami egyébként az egészben a legjobban tetszik, az a “back to the roots”, vissza az alapokhoz gondolkodás: az OS-sel nem jön semmi (a browser, de az egy Linux disztróhoz vagy egy Windowshoz képest semmi), épp ezért gyorsan bebootol. Jól mutatja, hogy mennyi vacakot tölt be egy gép, mire azt állítja, hogy munkaképes. Pedig talán a tizede is elég lenne. Kisleány koromban ilyen érzés volt, amikor a DOS bebootolt grafikus felület nélkül, de a 95 körüli QNX se volt lassabb és annak már grafikája is volt. Ráadásul a QNX-nek böngészője is volt!
Ui: ha valaki megtalálja GUI felületen a kikapcs gombot, az írja már meg, hogy hol van. Én mindig a gépet lövöm le (virtuálisan is), de utána panaszkodik a szoftver, hogy nem tudja a tabokat helyreállítani. Köszi.
Utó-ui: miért kell még hónapokig várni a Chrome for Linuxra, ha már most is Linuxon (Chromium) fut a Chrome?
