Posted on
szeptember 20, 2008 by
Varsányi Martina
Mintha az életemben már nem lenne más. Az elmúlt néhány hétben folyamatosan aggódtam adatokért. Tulajdonképpen tavaly karácsony óta.
Hol “megsült” az elektronika és eldobta a FAT táblát (illetve az azzal ekvivalens területet NTFS alatt), hol a sokat hordott notebook vinyója adta meg magát, hol a barátnőm vinyója halt meg, hol a RAID ment széjjel…
Ma például “csak” kétszer játszottam az adatokkal, megint szétment egy RAID, de most szinte szándékos volt, aztán a külső vinyóm, amit az elmúlt két évben vettem, adta meg magát, és 250G helyett 1,2T-nek mutatja magát. Talán még garancia is van rá…
Most azonban boldog tulajdonosa vagyok egy 500G-s Western Digitalnak, ami külső tokba zárva 30%-kal volt olcsóbb, mint beépíthető társa (ami 30%-kal volt drágább, mint az internetes ár…ki érti ezt). A lényeg, hogy megvettem, 70€ volt, erről majd még írok, most itt duruzsol az asztalomon összesen 6 vinyó.
3 egy külső RAID-be zárva, kettő USB házban, egy pedig a notebookban. Az élet szép, geeknek lenni jó, csak azt a kábeldzsungelt tudnám feledni az asztal alatt.
Az első számtech tanárom mondta annak idején, az adat légnemű. Villámgyorsan betölti a rendelkezésre álló helyet.
Igaza volt.
A 70€-ban (16.641 Ft) egyébként az az érdekes, hogy az első vinyómat, egy, a mai napig meglévő 420M-ás (azaz négyszázhúsz megabyte-os) Connert 16.000 Ft-ért vettem. 1994 őszén. Azóta töbször előfordult, hogy ebben az árkategóriában vásárolok, általában itt találhatóak meg a Ft/Gb (annak idején Ft/Mb) értékben a legolcsóbb winchesterek.
Nemrég selejteztem egy olyan számlát, ahol tavasszal 3.2G-t, összel 6.4G-t vettem ugyanazért a pénzért.
Most azonban vár rám formázásra egy helyes kis vinyó (3,5″ + a doboz körülötte, talán nincs is 500G-s notebook vinyó), aztán szépen átmentjük az adatokat.