GeekLány

Pár hónapja megvettem a FeedDemon Pro verzióját, amiről azóta a legteljesebb megelégedéssel nyilatkozom. Stabilan fut, gyönyörűen szinkronizál a Google Readerrel, nem is volt vele baj egészen vasárnapig.

Történt ugyanis, hogy valamiért fagyogatni kezdett az Internet Explorerem, amit ugyan utálok, de legalább nem töltött be egy tab-ot se. A Firefox persze Session-t tölt be, ezért szeretem, viszont most nem akartam azzal időt tölteni, csak gyorsan megnézni valamit …

Az IE tehát fagyott és magával rántotta a FeedDemont is, ami beágyazott IE-t  használ, én pedig újraindítottam a gépet, habár ilyenkor egyértelmű, hogy adatot fogok veszteni.

Ahogy az a nagy könyvben meg van írva, a FeedDemon hibával indult, de sebaj, újrahúzta a feedeket a Google Reader szinkronizációból és fél óra múlva rendben is volt. Majdnem. A csillagozott bejegyzések száma ugyanis cirka a negyedére csökkent. Nosza írtam is gyorsan az ügyfélszolgálatnak, ahol röpke egy óra elteltével hasznos tanácsokat kaptam – helyreállt a rend a csillagozott olvasmányaim körében is.

Tanulság: sose tudhatod, hogy a programozó melyik időzónában dolgozik éjszakai műszakban.

Gondolom veled is előfordult már, hogy be kellett menned valakinek a gépére és nem volt SSH. Vagy jó lett volna, ha hirtelen látod, mit csinál. Ez persze nem lehetetlenség, van rá jó pár megoldás. Mi a cégnél a belső hálón a Netmeetinget használjuk – nem kell installálni, hiszen jön a Windows-zal, egyszerű, nézem, hogy mit csinál a másik és boldogok vagyunk. Igen ám, de a Netmeeting nem mindig működik: például nem szereti a belső VPN-ünket, amit viszont muszáj használnunk, ha nem az irodában vagyunk.

Ha saját szerverünk van, akkor használhatunk egy OpenVPN+RealVNC kombót, ami istenhez hasonló hatalmat ad: nem függünk senkitől és semmitől, ingyenes és teljes körű, ügyesen megoldva még csak észre se veszik, hogy Te is nézed, amit csinálnak. Ilyet az ember a saját gépeire tesz fel, ha biztonságosan akarja őket elérni. Nekem is van, a tűzfal mögötti területre csak így lépek be. Ráadásul tudok scannelni, nyomtatni 1100km távolságból. A baj csak az, hogy néha az OpenVPN se segít.

Már tetszetősebb megoldás a Mikogo, ingyenes, regisztrációhoz kötött és gond nélkül átmegy a HTTP proxyn is. Ráadásul van belőle hordozható verzió, azaz nem kell telepítenem, csak beállítanom a proxyt. Mi webkonferenciára használjuk, fel is lehet venni az egészet videóként, tulajdonképpen jól használható darab. Az egyetlen kényelmi problémám vele az, hogy macerás beállítani a proxyt, ami viszont fontos, mert 95%-ban proxy mögül kell használnom.

TeamViewer

Az overkill megoldás azonban a TeamViewer és a TeamViewer Host.

• nem kell beállítgatni semmit
• ingyenes (privát használatra)
• átmegy a HTTP Proxyn*
• egy session = egy véletlenszerűen generált jelszó
• hordozható
• van webes (flash) felület (regisztrációhoz kötött)
• 3MB Zipelve (a hordozható verzió)
• partnerlistát kezel
• van belőle Linux, Windows és Macintosh verzió (és Flash, ha épp nem tudod telepíteni …)
• van iPhone, iPad és Android verziója

* 4-es release

Minden gépemen és az USB sticken is van egy TeamView portable kliensem. Ezt ugye nem kell telepíteni, ha be kell mennem valakinek a gépére, akkor csak eldobom neki zip-ben, ő kicsomagolja, elindítja, kapok tőle ID + PIN párost és örülünk a technika vívmányainak.

Tökéletesen működik, ha alkalmi segítségnyújtásra kell, használhatatlan viszont, ha állandó jelleggel kell a gépünknek elérhetőnek lennie. Ugyanis a PIN minden egyes session után automatikusan újra generálódik (úgymint biztonsági megoldás, nehogy később bárki benézzen a gépedre). Akkor is új PIN generálódik, ha nem sikerül belépni.

Állandó jellegű  használatra viszont telepíthetjük a TeamViewer Host komponenst (ez telepítést igényel), ami generál nekünk egy ID-t, viszont a jelszót mi magunk adhatjuk meg. Ha pedig regisztrálunk a TeamViewer weboldalon, akkor partnerlistánkba felvehetjük az ID-t, beszédes aliast adhatunk neki, sőt akár a jelszót is megadhatjuk (de ezt azért nem ajánlom).

A TeamViewer Host Windowson nem indul el automatikusan, ha ezt akarjuk, akkor nekünk kell berakni a megfelelő helyre (Linuxos, Mac-es és iOS verziókat nem próbáltam).

Bármelyik verziót választjuk nem jutunk be észrevétlenül a gépre, a klienst folyamatosan értesítik arról, hogy megfigyelés alatt áll – hackelésre inkább más VNC programot használjunk.

Az egészben persze az  a leggyönyörűbb, hogy végszükség esetén akár mobil készülékről is beléphetünk a gépünkre. Ilyetén nézve pedig van valami perverz öröm abban, amikor a mobilról lecsapjuk a bekapcsolva felejtett PC-t, mert lusták vagyunk az egyik szobából átmenni a másikba.

Az élet néha furcsa helyzeteket produkál. Például van egy céges Androidos telefonom céges SIM kártyával, adathozzáférés nélkül. Van egy magyar előfizetéses SIM-em, adathozzáférés nélkül, erről szoktam Magyarországon telefonálni. Van magyar és német prepaid mobilinternetem. Összesen négy szolgáltatónak fizetek kisebb-nagyobb rendszerességgel. Mihez lehet mindezzel kezdeni? (Van egyébként egy indiai prepaid kártyám is, de azt hiszem a rajta maradt 2 eurónyi beszélgetési időt inkább elbukom.)

A céges kártyára privát adatcsomagot képtelenség rendelni, a céges kártyát le nem cserélhetem, ezt ne is ajánlja senki. Itt nem tudok mit tenni, marad a privát kártya meg a céges. Ha netezni akarok az Androidról, akkor cserélgetni kell. Hál istennek ritkán jön rám ilyesmi, ha mégis rám jön, akkor inkább az UMTS-Stickbe dugom a kártyát és a netbookot használom, kivéve ha úton vagyok (pl. Indiában).

A magyar előfizetésemet felmondhatnám, számhordozással átmehetnék a másik társasághoz, ahol az adatcsomag van. Nem csak macerás, de kiszámoltam: az előfizetést teljes mértékben lebeszélem, ugyanebből az összegből más társaságnál kevesebb perc állna rendelkezésemre – ergó nem érdemes cserélni. Az előfizetéses kártyámhoz viszont nem kapok prepaid internetet, előfizetni meg nem akarok, ugyanis nem minden hónapban használom a netet. A “pay as you go” megoldás meg túl drága.

Maradnak a multi-SIM készülékek.

Első ötletem az volt,  hogy a német+magyar SIM-et bepakolom egy egyszerű SMS-re és telefonálásra képes készülékbe, a céges Androidban pedig hol a német adatSIM lesz, hol meg a magyar. Attól függően, hogy én hol vagyok.

Aztán megláttam a Gsmart Rola-t a Gigabyte-tól és elbizonytalanodtam: mi lenne, ha mindkét telefont lecserélném ilyen multiSIM-es kütyüre? Így továbbra is két készülékkel járnék, mint most, viszont az egyikkel telefonálhatnék két országban, a másikban meg játszadozhatok két országban. Overkill.

Most megint ott tartok, hogy lesz egy buta multiSIM készülék telefonozni még az Android, amiben cserélgetek attól függően, hogy melyik országban vagyok.

Eltörölni

Persze jó lenne a roaming szabályozása úgy, hogy használható legyen, még jobb lenne, ha eltörölnék. Néhány éve az USÁ-n belül kellett roamingot fizetni, mostanra eltörölték, lehetne ezt példaként állítani az Európai Unió elé. Akkor nem kellene 4 kártyával rohangálnom két ország között. Elég lenne két kártya is …

Az elvek fontosak, pláne amikor egy cég informatikai biztonságáról van szó. Fontos az is, hogy ezeket az elveket betartsuk, betartassuk. Vannak azonban olyan esetek, ahol alternatív megoldásra lenne szükség – de a megkötött kezű informatikus nem tehet semmit.

Ilyen az, amikor fejlesztéssel foglalkozó kollégám teljesítmény hiányra hivatkozva új notebookot rendel. Azért notebook, mert időnként máshol kell dolgozniuk, olykor offline módban, ez pedig csak notebookkal oldható meg. A cég meg is rendeli a 8 magos procikkal, 8G memóriával és SSD vinyóval ellátott gépet, amit nemes egyszerűséggel a “piszok gyors” szavakkal lehetne emlegetni.

Kollégám nyála előre csorog, szivárványban látja a világot és alig várja a napot, amikor megkapja a gépet.

A 64 bites gépre 32 bites Windows XP-t raktak, mert Vistat sose vezették be, a Windows 7 pedig még nincs auditálva.

A 32 bites XP-hez 32 bites vinyó kódoló progit raknak fel, ami a sugárhajtású SSD-ből propelleres nyünyükét csinál.

A végén a vadi új gépek vadi új levélnehezékek lettek, persze a régit le kellett adni, ergo ez van, ezt kell szeretni használni. A gép ugyanis jelen felállásban lassabb, mint a régi, a saját szememmel láttam, hogy egy Eclipse indítása is negyed órát vesz igénybe és akkor ne is beszéljünk arról, hogy mibe kerül a RAD és a WebSphere.

Ez az, ahol az elvek és előírások miatt durván túllőttek a célon, amikor az informatikus keze meg van kötve és a használhatóság- az adatbiztonság szent oltárán – feláldozásra kerül.

Cégvezetőként megértem, ha egy nagy konszernbe nem akarnak behozni ki nem próbált OS-t, de elítélem azt az iszonyatos pénzszórást ami a rosszul konfigurált gép miatt elvesztegetett munkaidőre kell kifizetni.

Megoldás nincs, remélem a srácok januártól Win 7 tesztuserek lesznek és megoldódnak a problémáik.

Szeretek tobzódni az online hozzáférésekben (nem), ezért van 4 különböző skype accountom. Igazából csak három, a negyediket néha használhatom. Van egy, ami örök, amin keresztül elérhetem a barátaim, családtagjaim. Van egy a cégnek, ügyfélszolgálati jelleggel. Van egy a játszótársaknak, mert ott nincs szükség az igazi nevemre, meg jó lenne, ha csak akkor érnének el, amikor játszunk. És van egy, ami nem az enyém, de azon fut a SkypeOut európai vonalas flatrate előfizetés, ezért néha én is használom.

A Skype viszont alapból olyan, hogy nem enged egyszerre több példányt magából futtatni. Ilyen mondjuk az MSN vagy a Google Talk is, erre találták fel a Pidgint meg hasonló IM multi-klienseket, ami megoldja. A Skype-ot nem tudja a Pidgin, viszont van ez a nagyszerű SkypeLauncher (cnet.com link), ha jól sejtem a német Binärkombinát terméke (tessék megnézni az umlautas URL-t). Alapvetően jatékosoknak ajánlják, de ugyebár bárki használhatja, ingyenes a dolog, egyszerű és nagyszerű.

Használata installt mellőzi (egy példányban kell a skype-ot installni), meg kell neki adni, hogy hol a skype a gépünkön, az accountok nevét, jelszavát beállítani, aztán a skype helyett a skype launchert indítani. Az automatikus indítást és bejelentkezést ki kell klikkelni a meglévő skypenál, cserébe egyszerre akárhány accountot indít el nekünk.

Sajnálatos módon négy skype példány párhuzamos futtatása négyszeres memóriazabálást is jelent és a Windows statusbar-jában se lehet megkülönböztetni egymástól a cégest a magántól (hacsak ki nem nyitom mindig a progit), de ez eltörpül amellett az előny mellett, amit a program okoz.

Tessék megnézni, kipróbálni, és ha tetszik, utaljatok át ti is 4-5 eurót.